„Megépült a Felsővámház utca mentén húzódó emeletes raktárépület. Az emelet végestelen végig a rózsaszínedény-raktár foglalta el: háromszázharminc különböző forma, nyolcszáznegyven nagyságban, illetve kivitelben. Volt itt minden a játékedénykéktől a konyhaedényen át a harmincliteres zsírosbödönig, a mosdó- és étkészlettől a fényarannyal díszített vázákig és hamutartókig. Amikor a déli hosszú ablaksoron besütött a nap, még a levegő is rózsaszínűnek látszott. Ez a tökéletesen kidolgozott, egyenletes rózsaszín máz volt az 1881-as évek elején megkezdett pink-kísérletek eredménye, és hosszú éveken át ezzel mázoltak mindenféle használati edényt. A szép szín annyira megnyerte a közönség tetszését, gyártása pedig olyan méreteket öltött, hogy szükségessé vált egy ilyen óriási raktár építése.”

írta visszaemlékezéseiben Zsolnay Vilmos unokája, Mattyasovszky Zsolnay Margit.

A kiállításon bemutatásra kerülő, Winkler Barnabás építész által  összegyűjtött használati tárgyakat a gyárban az alapítástól kezdve évtizedeken át, a századfordulóig gyártották, nagy mennyiségben, és egyre jobb minőségben.  A „Kezdetben volt a rózsaszín…” című gyűjtemény a használati tárgyak legjavát kívánja a látogatók elé tárni. A kiállítás megmutatja, hogy az első évtizedekben ezek a tárgyak nagyobbrészt kézzel készültek, ezért nem találunk közöttük két egyforma kinézetűt. A „rózsaszíneknek”  néha a kiöntőjük, a fülük, vagy az alakjuk, de gyakran a külső mázuk színárnyalata is különbözik egymástól. Sokféleségük bizonyítja eredetiségüket és adja minden darab egyedi szépségét. Azonban a boroskancsók és zsírosbödönök nagyszámú együttese az igazán lenyűgöző. Legtöbbjükön látszik a magas életkor, de életben maradásuk bizonyítja, több mint száz éven keresztül szeretettel és vigyázva használták őket.

A rózsaszín használati tárgyak az évek során fürdőszobák, konyhák, ebédlők és dolgozószobák kedvelt tárgyaivá váltak hazánkban éppúgy, mint a szomszédos országokban.  A legtöbbet egyszerű tányérból, boroskancsóból és zsíros, illetve lekváros bödönből készítettek. Kedveltek voltak a rózsaszínek városi éttermekben és otthonokban ugyanúgy, mint vidéki fogadókban, háztartásokban. A porcelánfajansz anyagú edényekből készítettek más színű fedőmázzal is – kék, sárga, barna, natúr edények is előbukkannak – de a használati tárgyak ezekben az évtizedekben jellemzően rózsaszínűek voltak, egészen a porcelán hazai térhódításáig. A kezdeti tárgyakhoz hasonló formájú és kinézetű porcelán használati tárgyak, melyeket szinte napjainkig gyártottak, már jellemzően fehér színűek voltak.

A manufaktúra fejlődése során a kezdeti, teljesen sima formák színük megtartása mellett  díszesebbé váltak. Sokszor az egyszerű, népi eredetű edények felületükön domborított,  stukkóhoz hasonló rátétekkel gazdagodtak vagy formájukat megtartva a kiégetett edényekre kerülő kézi festéssel váltak egyedibbekké. A használati tárgyak formai változásainál észrevehető a dísztárgyakhoz való közeledés, de az edények jellemző színe, a rózsaszín, még hosszú ideig tovább élt.