A Zsolnayról

A Zsolnay Gyárat Zsolnay Miklós,  fia, Ignác számára alapította 1853-ban, aki a csődbe ment lukafai üzem megvásárolt eszközeivel és helyi nyersanyagok felhasználásával indította meg a kerámia termékek gyártását.

Egy évtizeddel később Zsolnay Miklós másik fia, Vilmos vette át a gyár vezetését és ezzel kezdetét vette a magyar iparművészet mind a mai napig példátlan sikertörténete.

A Gyár termékeit nemzetközi szinten  az 1873-as Bécsi Világkiállításon ismerték el először, amely több jelentős megrendeléshez vezetett Angliából, Franciaországból, Oroszországból és az Egyesült Államokból is. Az igazi világhírt az 1878-as Párizsi Világkiállításon elnyert Grand Prix (Nagydíj) hozta meg számára, de Zsolnay Vilmos gyárának művészi igényű alkotásait ezt követően is világszerte számos további elismeréssel  díjazták.

Zsolnay Vilmos a XIX. századvég kerámia iparának egyik úttörőjeként új, sajátos technikákat fejlesztett ki cége termékeinek számára. Ezek sorában az első a „Zsolnay féle” porcelánfajansz. A magas tűzön égetett, csontszínű alapmázon, színezett mázakkal és gazdag aranyozással dekorált felületek gyönyörűen adták át a festett porcelán szépségét, és mivel kerámia alaptesten alkalmazták, a technika sokkal gazdagabb színhasználatot tett lehetővé.

1896-ban a Millenniumi Országos kiállításon  a gyár bemutatta a sokak által legszebbnek tartott alkotásait, amelyek már a sajátos eosin névre keresztelt fémlüszter mázas technikával készültek. Ezt az eljárást Zsolnay Vilmos Wartha Vince kémikus segítségével fejlesztette ki. Lényege, hogy az egyszer már kiégetett alapmázas tárgyat fémoxidokat taralmazó agyagpéppel fedték be, amelyből az újbóli égetés során a redukálódó fémvegyületek behatoltak az alapmáz rétegébe, és tartós, különböző színekben irizáló bevonatot képeztek.

Művészi munkásságáért Zsolnay Vilmos személyesen is számos díjat és kitüntetést kapott. 1896-ban  Ferenc József-renddel tüntették ki, Pécs városa pedig díszpolgárrá avatta őt.

Zsolnay Vilmos 1900-as halálát követően, fia Zsolnay Miklós vette át a család világszinten elismert gyárát. Az ezt követő korszak meghatározó stílusává az akkoriban nagy népszerűségnek örvendő szecesszió vált, és a Gyár ifjú művészeinek fantáziája és alkotókészsége addig soha nem látott gazdagságban bontakozott ki. Ugyancsak jelentős eredményeket hozott az építészeti kerámia gyártásának előretörése is. A nagy középítkezések során szinte kivétel nélkül alkalmaztak a gyárban készült burkoló –vagy díszítőelemeket.

Az I. világháború és a szerb megszállás után a gyár életében nehéz évtizedek következtek, de a Zsolnay család következő generációinak vezetésével  sikerült  átvészelnie a legválságosabb időszakokat is.

Az 1948-ban bekövetkezett államosítás a művészi igényű termékek gyártásának leépülését hozta magával. A Zsolnay gyárat Pécsi Porcelángyárra nevezték át és a tevékenységét az ipari termékek gyártása jellemezte. Az 1960-es évektől kezdve Magyarország politikai és kulturális tere bővülni kezdett, így a gyárban ismét megjelenhettek a tervező iparművészek, köztük olyan neves alkotók mint Victor Vasarely, vagy Zeisel Éva. A gyár visszakapta eredeti nevét, termékei között fontos szerepet kaptak az akkori modernista trendeknek megfelelő művészi igényű dísztárgyak, és újra alkalmazták a gyár világhírét megalapozó sajátos technikákat is.  Az ország épületeit mai napig ékesítő színes burkolólapok és építészeti díszek gyártása is ebben az időszakban indult meg újra.

A rendszerváltást követően a gyár termelése jelentősen visszaesett. A korábbi dimenziókhoz képest töredék méretű Zsolnay Porcelánmanufaktúra ugyanakkor hűen őrzi a nagy elődök által meghonosított gyártási kultúrát, a kifejlesztett sajátos Zsolnay gyártástechnológiákat.

A világhírű kerámiagyár termelésből kiesett területén új tartalommal, méltó módon él tovább a Zsolnay örökség egy gyönyörűen felújított, 5 hektáros területen. Összesen 15 védett műemléképület és 88 köztéri Zsolnay-szobor díszíti a festői parkokat, sétányokat. A Zsolnay Kulturális Negyed minden apró négyzetmétere megannyi látnivalót rejt magában, nem beszélve a hangulatos kávézókról, kézműves boltokról és magas minőségű éttermekről.

A Negyedben találhatók a Zsolnay-örökséget bemutató unikális kiállítások. Amerikából tért haza dr. Gyugyi László gyűjteménye,  a 710 kerámiatárgyból álló tárlat a Zsolnay Aranykora címet viseli. A mindennapi használatra szánt legkorábbi Zsolnay-termékeket a Winkler Barnabás által létrehozott 1200 tételből álló Rózsaszín Kiállítás mutatja be E kettőt egészíti ki a Család- és Gyártörténeti Kiállítás. A Zsolnay Kulturális Negyedhez közeli dombon eredeti pompájában tekinthető meg a Zsolnay Mauzóleum, a Zsolnay család nyughelye, ahol 42 oroszlán őrzi az eozin titkát.